Skip to content

Tudomány – a fogalmak és képek hálózatában (Fogalom és kép/3.)

november 30, 2011

[Megkésve bár, de törve nem]

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Október 29-én, szombaton a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Filozófiai Intézetének és az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság közös szervezésében került sor a Fogalom és/vagy kép tanévnyitó konferenciára. A rendezvény romániai és külföldi kutatókat, oktatókat, doktoranduszokat gyűjtött egybe, összesen 27 előadót. Az idei plenáris ülés előadói Dr. Lehmann Miklós (ELTE) és Dr. Veress Károly (BBTE) voltak, ezt követően az érdeklődők három párhuzamos szekcióban zajló előadásokat hallgathattak, helybeli, magyarországi (Lehmann Miklós, Ropolyi László, Mester Béla, Garai Zsolt, Loboczky János) és egy amszterdami intézmény képviselőinek (Marácz László) felszólalásait. Az előadásokat könyvbemutató követte, ennek keretében kerültek bemutatásra a Fogalom és kép 2. (szerk. Egyed Péter és Gál László) tanulmánykötet, valamint Az új Husserl (szerk. Varga Péter András és Zuh Deodáth) fordításkötet.

Az idei rendezvény nem előzmények nélküli: egy, az említett tematikához kapcsolódó hosszabb konferenciasorozatnak immár harmadik része és egy olyan interdiszciplináris kutatás eredményeinek bemutatását tűzte ki célul, amely kutatás a fogalom/kép problémájához mind a hagyományos esztétika és művészettörténet, mind a filozófia, mind pedig a társadalomtudományok és a visual culture felől közelít. Amint azt az előző évek konferencia-anyagait egybegyűjtő tanulmánykötetek is mutatják, a kutatásban igen hangsúlyos teret kapott a média- és internetfilozófia, amely nemcsak a kép újszerű értelmezéseivel, de a társadalmi kommunikáció, a médiumok változásának tényleges vagy esetleges következményeivel is foglalkozik, ezeket próbálja fogalmilag megragadni, elméletté összeilleszteni. A Ropolyi László által hangsúlyozott „hálózat-lét” vagy, Lehmann Miklós megnevezésével az internetes „folyamatos jelenlét” mellett az előadások másik fontos szempontja a művészettörténet és a művészetek voltak, amennyiben a megközelítések nem csak a teória szempontjait, hanem gyakorló művészek látásmódját is tükrözték: filozófusok mellett képzőművészek is hozták a maguk látásmódját a fogalom/kép alkotásban játszott szerepéről. Nem utolsó sorban meg kell említenem, hogy mindhárom konferencián több előadás is foglalkozott a mozgóképpel, a filmképek elméleti vagy esettanulmányok formájában megfogalmazott értelmezésével. Hangsúlyos volt továbbá a témának fenomenológiai nézőpontból való megközelítése, de a filozófiai diszciplínák egyikének-másikának valamely specifikus fogalom-értelmezése is.

Figyelembe véve az adott téma komplex természetét és a megközelítésmódok sokszínűségét, lehetetlen a három éves kutatás egyetlen, mindent átfogó konklúzióját megadni. Inkább arról lehetne beszélni, hogy a különböző következtetések, a képek sokféle értelmezési mechanizmusa, a képi gondolkodást kifejező fogalmi hálók vagy, ellenkezőleg, a fogalmi és képi gondolkodás kapcsolatát elemző elméletek egymás számára termékenyek lehetnek, az egyes kutatási szempontok továbbgondolására ösztönözhetnek.

A három éves kutatásból egy dolog világosan kitűnik: mai társadalmi-kommunikációs és tudományos feltételeink mellett a képpel való foglalkozás már nem csak a művészetelmélet-művészettörténet feladata, mert ez igen egysíkú és gyakran elégtelennek bizonyul, főként akkor, ha a művészetek, az internet, a média ad hoc vagy interaktív jellegét vesszük figyelembe, amely már nem engedi meg a kanonikus értelmezést. De nem csak a szép fogalmát illetően állunk szemben ilyen fajta átalakulással, az új média és az internet átalakítani látszik a jó és az igazság fogalmainak hagyományos értelmezését is, ebből kifolyólag a kognitív, ontológiai és etikai perspektívák mindegyike hasznos támpontokat jelent az újraértelmezéshez, figyelembe véve, amint arra Ropolyi László figyelmeztet, hogy a rendszerekbe foglalt létet ne puszta absztrakcióként, hanem a reális léttartalom természetével egységben próbálják megközelíteni. Az is igaz, hogy a hagyományos logikai megkülönböztetéseink, eljárásaink nehezen alkalmazhatók a hálózati kommunikáció, az internet természetének-működésének helyes leírásában. A témát ilyen szempontból megközelítő előadások másik nagy, még lezáratlan kérdése, hogy milyen mértékben fogja módosítani létünket a virtualitás egyre szélesebb életterekre való kiterjedése, illetve hogy milyen kommunikáció lesz lehetséges virtuális bennszülöttek és virtuális bevándorlók között.

Nem kevésbé hasznos a téma szempontjából a történeti perspektíva: a fogalom/kép dinamikájának a gondolkodásban tetten érthető természetére olyan előadások hívták fel a figyelmet, amelyek a fogalom vagy kép egy adott korban való értelmére/többértelműségére világítottak rá, olyan gondolkodásbeli paradigmákra, amelyek valamely specifikus létértelmezést és társadalmi kontextust is jelölnek és amelyek az értelmezés által új fénybe kerülhetnek olyan módon, hogy használhatóak legyenek az új helyzetek értékelésére. Hiszen a tudományos gondolkodás fejlődést jelent és valamilyen módon a hagyományhoz viszonyulnia kell, így az említett problematikának sem hagyható figyelmen kívül a történetisége.

A múlt heti konferenciának érdekes tanulsága, hogy a filozófiai és irodalmi diskurzusok összekapcsolása igen termékeny módja lehet a képiség, a képekben való gondolkodás pontosabb megragadásának. Ha a képzőművészet és filmelmélet valamilyen, a képek használatával vagy gyakorlati értelmezésével kapcsolatos kérdésekre adnak választ, az irodalmi diskurzus alkalmas úgynevezett belső (reprezentációs) kép-tipológiák szétválasztására, ezek fogalmi megragadására.

A külső/belső képek megkülönböztetése módszertani elvként fellelhető nemcsak az irodalomelméletben vagy fenomenológiában, hanem a kognitív megközelítésben, az analitikus filozófiában, az ismeretelméletben, de ez a fogalom szempontjából mindig egy kihívást jelent, amellyel a különféle diszciplínák más-más módon próbálnak megbirkózni.

Éppen ezért lehetett érdekes, konzekvens és ugyanakkor mindig új a három éves kutatás egyik vagy másik állomása, és a kutatás folytatódik: amint az a konferencia megnyitóbeszédében elhangzott, a jövő évi zárórendezvény tematikája a „Fogalom/kép és a hang” (általános ismeretelméleti perspektívák, hangkép, hangzás, zene, stb.) lesz. Az idei konferencia anyagát tartalmazó tanulmánykötetet a szervezők jövőben tervezik megjelentetni, abból az olvasók részletesen is megismerhetik az elhangzott előadások tartalmát, az egyes előadók személyes hozzájárulását a kutatás menetéhez.

Soós Amália

Reklámok
No comments yet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: