Támadás – belülről, de kifelé

A németek, mint azt mindannyian jól tudjuk, szeretnek harcolni. Újabban egyre kevésbé, de azért a maguk egyébként békésebb helyein is nekifognak csatározni. Németországban általában nem szégyen olyan nyilvános előadást tartani, amelyet utána a kérdezők tulajdonképpen ízekre szednek. Az egészséges és tumormentes értelmiségi közösségnek erre határozott szüksége van. De persze nemcsak erről van szó. Ez az, ami végülis kifelé nézve sokkal látványosabb. A lényeg tulajdonképpen mindig az, hogy ha valaki mondjuk 200 ember elé hajlandó kiállni és elértekezni magát, azért állandóan vállalnia kell a felelősséget és nemcsak szakmailag.

A kölni egyetem (ami mindenki jegyezze meg, nem azonos az 1388-ban VI. Orbán pápa rendeletével alapítottal, az új a Weimari Köztársaság és Konrad Adenauer egykori kölsch főpolgármester közös adminisztratív gyümölcse 1919-ből) filozófiai szemináriuma nem egy látványos hely. A főépületben először jobbra fel kell menni a lépcsőn, majd végig a folyosón jobbra, majd balra az üvegajtón át az első keresztfolyosóig, na abban van egy lépcsőház, ott egy emeletet fel. Ott a filozófiai intézet. Nagyjából ezt magyarázta el nekem a  recepciós.  Az Intézet ráadásul csak a keresztfolyosónál van először kijelezve. Olyan nagy becse szóval még sincsen.

A szemeszterenként zajló Philosophie-Kontrovers viszont nagy érdeklődés mellett zajlik, teljesen nyilvános és most a Deutschlandradio Wissen nevű platformja (és mellesleg: egyik állomása, egy úgymond beszélgetős Bartók, egy körmondatok nélkül RR Cultural) finanszírozza (vagyis az egyik legnagyobb országos német, de kölni központú rádióadó a médiapartner – várjuk a hazaiak hasonló berobbanását is a filozófiai életbe). Általában három komolyabb eredményeket felmutató, filozófus vagy filozófiában nagyon járatos szakember a vendég, akikre a helyi tanügyi gárdát szabadítják, hogy majd jól ellássák a baját. A fő ostorozó vagy kommentátor egy fele olyan hosszú, tehát általában húsz perces expozét kell tartson a kifogásaival, meg kell fogalmazzon legalább 2 kérdést, és meg kell érvelnie, hogy miért is ezek a kérdések a relevánsak. Korrekt magatartás.

A végén válaszok és a közönség morajlása hallatszik.

A SS 2010/11 első vendége helyi erő, Thomas Mussweiler A világ köldöke címmel dicsekedő előadásában (ami saját bevallása szerint közönségcsalogató metafora volt) a bizalom kialakulásának énalapú, vagyis az egocentrikus gondolkodás által való befolyásoltságát igyekezett bizonyítani. Két statisztikai modellel próbálta kiszolgálni kritikusait, amelynek az volt a lényege, hogy a célközönség priming-olása után az önmagunk pozitív és önmagunk negatív megbízhatósági faktorának manipulatív erősítése nagyban hozzájárul a bizalom kialakulásához, illetve kialakulásának elmaradásához.  A következtetés pedig hasonlóan technikai: “Az, ahogyan a személyek információkat dolgoznak fel befolyásolja bizalmukat és viselkedésüket”.

A támadás nem is maradhatott el. Tulajdonképpen tudományelméleti kifogásokat kapott. Például azért, mert nem definiálta a bizalom értelmét. Nem tudtuk meg, hogy érzést vagy valamilyen állapotot nevezünk-e bizalomnak, illetve, hogy milyen feltételek mellett érvényes egy ilyen kísérleti szituáció (illetve, hogy van-e olyan helyzet, amelyben ezek az eredmények egyáltalán érvényesek-e: vagyis fennáll-e az ún. ceteris-paribus-szituáció).

Döbbenet volt viszont látni, hogy egyébként nem sikerült fogást találni az elére vasalt ingét felgyűrt ujjal viselő Mussweileren. Ahogy egy probléma felmerült sikerül visszalépnie a módszertani keretbe, ahol egy az előadásban nem, de a mintavételi eljárás kidolgozásában nagyon is ott levő feltételekhez nyúlt vissza.  Kérdés viszont legalább 15 volt és ez hatalmas dolog.

Egy csalódott kölni polgár hangot is adott a végén elkeseredésének. Mint mondta: “A filozófus mindig elvont fogalmakról beszél, amelyek engem is érdekelnek.  Láttam a plakátot és azért jöttem ide, mert azt hittem, megtudok valamit a bizalomról. Erre mind másról volt szó, mert Ön felvázolta ezt a statisztikai modellt és az egocentrizmusról beszélt.”

Az előadó válasza frappáns volt: “Nos ebben az esetben megtudott valamit a bizalomról és sokminden másról”.

És ami mégis megdöbbentő. Ez az alkalom nem mérhetetlen filozófiai tartalomgazdagságával, hanem az eset a köz előtt és annak bevonásával zajló rituáléjával működik hallatlanul megbízhatóan és egyben figyelemfelkeltőleg.

Mindenkit az érdekel, hogy november 25-én mi fog történni.

A végén rossz bort szolgáltak fel, szép üvegekből.