Skip to content

Hanganyagok a Fogalom és kép II. konferenciáról. Csak most és csak nálunk!

Tengelyi László előadásai (Hanganyagok)//Lectures of László Tengelyi (Podcasts)

március 25, 2012

Tengelyi László két kolozsvári előadásának (2012. március 12. és 13.) hanganyaga. Az első magyar, míg a második angol nyelvű. Hallgassák érdeklődéssel!

László Tengelyi’s two lectures on narrative identity and on some new paths in making mataphysics. Recorded in Cluj/Kolozsvár, Romania on the 12th and 13th of March 2012. Enjoy!

Mester Bélát kérdeztük (Fogalom és kép 3. – Dokumentumok)

november 30, 2011

Kérdezett: Feketelaki Tibor

F.T.: A Fogalom és Kép című konferenciának ez a harmadik kiadása. Itt többen is arról beszéltek, hogy időközben egy fajta kutatócsoport alakult ki, hogyan látja ezt a munkát?

M.B: Úgy látom, hogy itt valamiféle műhelyszerűség kezd kialakulni a projektnek a vége felé. Ez azért jó, mert ha megnézzük a képfilozófiákat, akkor azt látjuk, hogy intézményesen ezek egyrészt esztétika tanszékeken, képzőművészet környéki helyeken szoktak erősek lenni, másrészt pedig ott ahol a kognitív tudományokat – vagy nevezzük alkalmazott ismeretelméletnek – művelik és ezek nem nagyon tudnak találkozni egymással. Az én előadásomban is említettem azt, hogy ezeknek az esztétikai képfilozófiáknak abszolút nem látom az alkalmazhatóságát az én szakterületemen, a politikai eszmetörténetnek vagy politikai filozófiának a területén. Úgy mennek el egymás mellett mintha nem is lettek volna. Egy történet: amikor a cambridge-i eszmetörténeti iskola a beszédaktus-elméletekre kezdett teóriát építeni, csak azért történt, mert olyan pályázatot kellett írniuk, hogy valamilyen elméleti megalapozással alá kellett támasztani. Talán félig meddig komolyan gondolták, de külső kényszer nélkül egészen jól meglettek volna a saját tanszékükön, amelynek a tevékenysége, ahogy látom semmilyen szinten nem függött össze a cambridge-i filozófia tanszék akkori tevékenységével. Az ilyen kutató csoportoknak viszont lehet pozitív hozadéka. Például Budapesten a Bibó István szellemi műhelyben (amely magyar eszmetörténettel foglalkozik) jelent meg Trencsényi Balázsnak egy nagy ívű munkája. Ez egy összehasonlító eszmetörténeti munka, amelyben nacionalizmus történeti szemszögből vizsgálja a bolgár, román, magyar, eszmetörténetet. A kiadványnak van egy nagyon alapos szakmai módszertani bevezetője, amelyben Trencsényi Balázs rácsodálkozik arra, hogy a képiség – amit erről összeírtak ismeretelméletben, esztétikában – az szinte egyáltalán nem jelenik meg a politikai eszmetörténetben, vagy hogyha igen akkor egészen primér módon, például címer vagy politikai jelképek kapcsán. Bővebben…

Interjú Ropolyi Lászlóval (Fogalom és kép 3. – Dokumentumok)

november 30, 2011

Kérdezett: Horváth Péter

Horváth Péter: Konferenciánkon Az internet mint kép címmel tartott előadást. Az előadását követő beszélgetés keretében szóba jött a vallási reformáció és a tudományos tudás jelenkori reformálásának a párhuzama, valamint a szerep, amelyet a Bibliafordítás az első, az Internet a második folyamatban betölt. Lát-e a tanár úr valamilyen párhuzamot a Könyv jelenléte és az Internet jelenléte között?

Ropolyi László:

Igen. Azt gondolom, hogy a Biblia esetében a jelenlét a transzcendencia evilági jelenlétének a legfontosabb dimenziója talán. Mert, hogy mint könyv jelen van, az érdektelen. Tehát a funkciója, hogy valahogyan a transzcendens világot az itteni világban itt tartsa. Ebből a szempontból, szerintem van hasonlóság az internet használattal. Az internet esetében is arról van szó, hogy valamilyen módon az internet szférájában lévő dolgok másként vannak jelen, benne vannak tartva az érzéki világban, tehát az érzékileg adott valóságban, evilági formában. Más technikával és más módszerrel, de végülis arról van szó, hogy az ilyen virtuális, mesterséges szféra elérhető a mi világunkból, az érzéki világunkból és hozzá tartozik valamilyen értelemben, mindenki számára. Az is lényeges talán, hogy mindenki számára. Mert az internet mindenki számára való elérhetősége ugyanolyan fontos, mint ahogyan a vallási gyakorlatban a bibliai értelmezések révén a transzcendenciát minden ember számára hozzáférhetővé teszi az egyházi gyakorlat. Talán ilyen értelemben van. Más kérdés, mondhatnám, hogy mind a két esetben egy ilyen virtuális világról van szó, egy olyan virtuális világról, a transzcendenciáról, az internet világáról, aminek a valóságossága különbözik attól a valóságosságtól, mint ami az érzéki világnak van, s a kettőnek van egy világos viszonya – ami a két esetben eltérő, persze. Bővebben…

Tudomány – a fogalmak és képek hálózatában (Fogalom és kép/3.)

november 30, 2011

[Megkésve bár, de törve nem]

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Október 29-én, szombaton a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Filozófiai Intézetének és az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság közös szervezésében került sor a Fogalom és/vagy kép tanévnyitó konferenciára. A rendezvény romániai és külföldi kutatókat, oktatókat, doktoranduszokat gyűjtött egybe, összesen 27 előadót. Az idei plenáris ülés előadói Dr. Lehmann Miklós (ELTE) és Dr. Veress Károly (BBTE) voltak, ezt követően az érdeklődők három párhuzamos szekcióban zajló előadásokat hallgathattak, helybeli, magyarországi (Lehmann Miklós, Ropolyi László, Mester Béla, Garai Zsolt, Loboczky János) és egy amszterdami intézmény képviselőinek (Marácz László) felszólalásait. Az előadásokat könyvbemutató követte, ennek keretében kerültek bemutatásra a Fogalom és kép 2. (szerk. Egyed Péter és Gál László) tanulmánykötet, valamint Az új Husserl (szerk. Varga Péter András és Zuh Deodáth) fordításkötet.

Bővebben…

Tanulmányi hét, workshop, egyebek

április 8, 2011

Az EMFT, a BBTE, a Pro Philosophia alapítvány közös rendezvényei. Íme az egyetemes és a részleges plakátok.

Mindenki jöjjön és ha nem jön, akkor is terjessze….

Nagyobb felbontásért pedig klikk a képre.

Én ennek alfajaként:

Elkésett bevezető

január 28, 2011

[…az Utolsó kölni ellentét című bejegyzéshez  – a szerk. ]

Bevezetés a fenomenológiába

Jelentés egy egyetemi vitahelyzetről

A kelet-európai kultúra fáziskésésben van. Nemcsak azért, mert objektív és szubjektív okok miatt sok nyugati és máig hatásait éreztető reformról lekésett, hanem azért is, mert továbbra is kénytelen nyugati irányzatok recepciójából kiindulni ahhoz, hogy saját „világszemléletét” kifejthesse. Ez viszont – ellentétben a szellemként kísértő téveszmével – nem különösebben nagy, sőt orvosolhatatlan rákfenéje sokszor beszűkült világunknak. Amennyiben egyfajta minimális bizalommal viseltetünk azirányban, hogy az európai műveltségnek vannak bizonyos konstans elemei (és viseltessünk is), akkor gyorsan beláthatjuk, hogy a legjobb és leginspiratívabb kreativitásnak, az emberi szellem legértelmesebb megnyilatkozásainak mindig az volt a nyitja, hogy tudta mire és hogyan kell hivatkoznia ahhoz, hogy sem a relevanciája sem a szellemessége ne szenvedjen csorbát. És relevancián a lokális, sőt regionális helyzetre való találó reakciókat és az itt felmerült nehézségekre adandó ügyes, és ha kell ravasz válaszokat értem.

A művelt európai kultúra alapvetően recepciós kultúra volt, amely viszont tudta, hogy hogyan kell valamire hivatkoznia. Kétezer év szövegértése és szövegkommentárja nem volt és még manapság sincs hiába. Hiszen ez adta annak az alapját, hogy ne csak egyszerűen bátrak legyünk, hanem értelmesen és valamihez képest tudjunk – mondjuk ki ezt is – megfontoltan bátrak lenni, ha gondolatainkat szövegekbe, vagy legalábbis szövegszerűen működő gondolategységekbe foglaljuk. Aki – bárhonnan is jőve – ebbe a kultúrába tanulni érkezett, az azt is el akarta sajátítani, hogy hogyan tudjon értelmes keretek között rendezetten, szervezetten és összefüggően válaszolni. Tehát szövegben válaszolni. Érvelést és logikus gondolkodást tanulni azt jelentette, hogy ne csak elszigetelt gondolatok értelmes visszaadására legyünk képesek, hanem hogy ezt mintegy szövegbe foglalva tudjuk megtenni. Az érvelésnek és a rendezett gondolkodásnak úgy van értelme, hogy az saját rendezett egységében tudja, hogy milyen más rendezett egységekre kell és lehet válaszolnia. Szöveget szöveggel, szöveget szövegre. Nem új belátás ez, de a fáziskésés sokszor észrevétlenül is tévútra visz, vagy – sajnálatos módon – alapvető dolgokat feledtet el. Bővebben…

Az utolsó kölni ellentét

január 25, 2011

[Erre a félévre vége a Philosophie-Kontroversnek Kölnben.  De hogy még véletlenül se maradjunk e nagyszerű esemény rezonanciái nélkül, íme egy szöveg, mely válaszként hangzott el az utolsó előadás nyomán. Egy szöveg, amely nem egyszerű válasz, hanem összefoglaló a fenomenológia nevű filozófiai irányzat néhány alapbelátásáról.  A szerzőnek meg köszönet, hogy rendelkezésünkre bocsátotta…  – a szerk.]

Dieter LOHMAR:

Kommentár Roberta de Monticelli: Phenomenology and the Culture of Suspicion című  előadásához

(Köln, 2011. január 20.)

 

Szeretném megköszönni Önnek ezt az élettel teli és részletgazdag előadást, amely a fenomenológia előnyeit meglehetős érzékletességgel mutatta fel.

Mit is tehetnék még?

Talán nem én vagyok a legmegfelelőbb személy arra, hogy az Ön felvetése és álláspontja ellen lépjek fel. Magamat is a fenomenológia képviselőjének tartom és az Ön által előadottak nagy részével – ha nem is minden pontjával – egyetértek. Ezért számomra mintegy csak az maradt, hogy rövidebb kiegészítéseket tegyek, a lehetséges félreértésekre mutassak rá és bizonyos megjegyzésekkel éljek az Ön episztémikus bizalmatlansággal szembeni érvének kiegyensúlyozottabbá tétele érdekében.

Miért alkalmas a fenomenológia arra, hogy elkerülje a lelkes túlzásokat? A mindennapok mint kiinduló és végpont

Az Ön érve a fenomenológia alkalmasságáról arra, hogy elkerülje a tudományok által ihletett filozófia lelkes túlzásait a következőképpen hangzik: a fenomenológia olyan filozófiai kutatási módszer, amelynek kezdete a mindennapi belátásokban rejlik, éppúgy ahogy annak végpontja és célja is egyben. A fenomenológiának fel kell mutatnia mindennapi meglátásaink jogszerűségét és meg kell vizsgálnia a szóban forgó jogszerűség esetleges határait.

Felütés: A gyanú kultúrája (GYK)

A gyanú kultúrájától indulva arra lehetünk figyelmesek, hogy óvatosan kell megválasztanunk az általunk tárgyalt szerzőket. Ugyanis igencsak sok olyan filozófiai álláspont létezik, amelyek a mindennapok belátásaival meglehetősen szkeptikusan helyezkednek szembe, illetve tagadják annak létjogosultságát.

Példa: Nietzsche, Marx, Freud

Ön Freudot, Nietzschét és Marxot hozta fel például. Ezen szerzők álláspontjainak azonban minden gyökeret vert meggyőződéssel – és itt tulajdonképpen a vallás merült fel – szembeni bizalmatlanságuk dacára némi érdem is osztályrészül jutott. Képesek voltak arra, hogy pontosabban vonják meg előszeretettel használt meggyőződéseink jogigényének határait.

A GYK haszna: kórkép és hermeneutikai segédeszköz

Freud pszichoanalízise hasznos hermeneutikáját nyújtotta a gondolkodásunk és érzéseink tartalmi viszonyai között fellépő tekervényes eltolódásoknak, át- és kifordításoknak. Több neurotikus zavart értünk már jobban ezáltal.

Marxnak a tőke halmozódásáról nyújtott kórképe is a gazdasági folyamatok jobb megértéséhez vezetett. A „társadalom rétegei közötti igazságosság” igénye illetve az „erőforrások újraelosztásának” esetleges szükségessége ma már közkincs a politikai eszmecserék résztvevői számára. Bővebben…